A Közép-Európai Immunológiai és Allergológiai Társaságok II. Közös Konferenciáján elhangzott előadásom kivonata magyarul
Előzmények. Mivel a szisztémás sclerosis (SSc) terápiás lehetőségei leginkább a szövődmények kezelésére korlátozódnak, a patológiás fibrózis gátlása, ezáltal a betegség progressziójának megállítása komoly kihívást jelent. Korábbi tanulmányunk során egymást követő hat extracorporális fotoferezis (ECP) cikluson átesett betegek esetében írtunk le klinikai javulást. Bár a terápia hatékonysága egyre szélesebb körben bizonyított, azonban még koránt sincs konszenzus a terápia alkalmazásának és ismétléseinek ideális időpontjában és a kezelési ciklusok gyakoriságában. Korábbi vizsgálataink folyatatásaként ezért célul tűztük ki, hogy az ECP-kezelt betegek ismételt bevonásával újabb terápiás sorozatokba tanulmányozzuk a kezelés hosszabb távú hatásait, illetve a betegek nyomon követése által megvizsgáljuk a kezelések által elért állapotjavulás tartósságát.
Módszerek. Tanulmányunkba 9 SSc-ben szenvedő beteget vontunk be, akik fejenként összesen 12 terápiás ciklusban (összesen 24 ECP kezelésben) részesültek. Klinikai állapotuk nyomon követése során módosított Rodnan-féle bőrpontszám (MRSS) meghatározással és ultrahangos vizsgálattal tanulmányoztuk a bőrérintettség alakulását, illetve széleskörű vizsgálatokkal meghatároztuk a belső szervi manifesztációk meglétét, és azok változását. Hat beteg esetében laboratóriumi vizsgálatok céljából minden egyes terápiás ciklus előtti napon vérvételek történtek. Laboratóriumi kontrollként 16 egészséges személy vérmintája szolgált. A kutatásaink során áramlási citometriával meghatároztuk a perifériás NK, NKT, Th1, Th2, Tr1, CD4+CD25bright Treg populációkat, illetve a T sejtek CD69 és HLA-DR expresszióját. Az autoantitestek kimutatása ELISA technikával, a komplement szintek mérése nefelometriával történt.
Eredmények. Az ECP terápia első hat ciklusát követően is további javulást tapasztaltunk a kezelések során a betegek MRSS értékeiben, melyet alátámasztanak az ultrahangos vizsgálati eredmények is. A fotoferezis kezelések hatására a Tr1 és CD4+CD25brigth Treg sejtek értékei megemelkedtek, azonban a Tr1 esetében a sejtarány az első hat kezelési ciklust követően nem érte el az egészséges kontrollok értékeit, csak a kezelés további folytatásának hatására. A perifériás Th17 sejtek aránya csökkenést mutatott. A kezelések során a többi sejttípus, illetve a korai (CD69+) és késői (HLA-DR+) aktivált T limfociták nem mutattak szignifikáns változást. A terápia befejezését követő 6. hónapban nem tapasztaltunk romlást, vagy változást a betegek klinikai állapotában, illetve laboratóriumi paramétereiben.
Következtetések. Megfigyeléseink alapján az első 6 ciklus során tapasztalható eredményesség esetén megfontolandó a kezelés megszakítás nélküli folytatása, mellyel a klinikai tünetek további javulása és a Tr1 sejtarányok teljes normalizálódása érhető el. Eddigi eredményeink alapján a terápia általi állapotjavulás tartóssága valószínűleg évben, illetve években mérhető.
A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
