Autoantitestek szisztémás sclerosisban
A szisztémás sclerosis (SSc) patogenezisében a patológiás B-sejt aktivációnak is szerepe lehet, ugyanis az SSc betegek szérumában az esetek döntő többségében magas specificitású autoantitestek mutathatók ki. Antinukleáris autoantitestek a kórképben 80-95 %-os gyakorisággal fordulnak elő. Az anti-Scl-70 autoantitest a DNS topoizomeráz I ellen irányul, és jelenléte az anti-RNS polimeráz I-III és antifibrillarin autoatitestekhez hasonlóan a betegség diffúz cutan formájára jellemző. A limitált cutan SSc-re leginkább az anticentromer autoantitest előfordulása jellemző. Az egyes autoantitestek az immunfolyamatok serkentése, a sejtek direkt károsítása, az endothel aktivációja és a fibroblasztok stimulációja által járulhatnak hozzá a betegség patogeneziséhez.
A kutatásaim során a fent említett főbb autoantitesteken túlmenően az anti-endothel ellenanyagok jelenlétét is vizsgálom a fotoferezis kezelések során.
