Ebola elleni védelem - Behring munkássága
Emil Adolf von Behring – az immunológia megalapítója
Az embereket és az állatokat mindig is sújtották fertőző betegségek. Jelenkorunk legnagyobb fenyegetését a nyugat-afrikai ebola-járvány jelenti, melynek 50-90%-os a halálozási aránya. Szinte minden egyes nap érkeznek újabb hírek a fertőzésben elhunytak emelkedő számáról, az utcákra kidobált holttestekről és a kiürült falvakról és városrészekről. A híradások azonban arról is beszámolnak, hogy hatékony lehet az amerikai fejlesztésű „titkos ebola-szérum” a betegségben, melynek tervezett megvásárlását már több országban is bejelentették. A kísérleti ebola-gyógyszer, az mZapp egy olyan specifikus antitesteket (ellenanyagokat) tartalmazó koktél, mely passzív immunizálást biztosít az ebola vírus ellen (a gyógyszer eddig laboratóriumi körülmények között, majmokban közel 100%-os hatékonysággal bizonyított).
A világméretű járvány fenyegetése és az egyetlen kezelési lehetőség módja különös aktualitást ad Emil Adolf von Behring életének és munkásságának a bemutatására újságunkban.
Von Behring nevéhez kötődik az immunológia tudományának megteremtése, és ő az első tudós a Nobel-díjak történetében, aki fiziológiai és orvostudományi témában kapott elismerést. A Nobel-díjat 1901-ben vehette át a szérumterápia módszerének kidolgozása, és különösen a diftéria leküzdésében játszott szerepéért.
Von Behring 1854. március 15-én született a poroszországi Hansdorfban. A berlini Friedrich-Wilhelms Egyetemen szerezte 1878-ban orvosi diplomáját. Visszaemlékezéseiben az egyetemi éveiről meglehetősen lesújtóan írt. Szinte egyik előadásra sem járt be képzése során, a gyakorlati óráit is csak alkalmanként látogatta, ugyanis azokat halálosan unalmasaknak, tanárait pedig lélekteleneknek tartotta. Egyetemi szenvedéseit követően előbb katonaorvosként szolgált, majd 1889-ben a berlini Robert Koch Intézetben lett asszisztens. Itt mutatta ki japán kollégájával, Kitasatoval, hogy passzív immunizálás érhető el egy állatban, ha abba a betegséggel fertőzött másik állat vérszérumát fecskendezik be. Később ezt a technikát vezette be Paul Ehrlich segítségével a diftéria kezelésére, és vált a diftéria-antitoxin alkalmazása gyakorlati módszerré a betegség terápiájában. A nagyobb mennyiségű szérum kinyeréséhez, a kezdetben használt kosokat lovakra cserélte.
Tudományos sikereire való tekintettel 1895-ben kinevezték a Marburgi Egyetem professzorává, és rábízták az egyetemi Higiéniai Intézet vezetését. 1989-ban megalapította a Kísérleti Terápiás Intézetet Marburgban. Két évvel később, 46 évesen a Nobel-díj mellé a Porosz Királyság örökletes főnemesi címét is megkapta. Kutatói és igazgatói elfoglaltságai ellenére sok időt fordított a családjára is, feleségétől, Else Spinolától hat fiúgyermeke született. Von Behring hatvanhárom évesen, 1917. március 31-én hunyt el Marburgban.
Dr. Papp Gábor
a cikk a Kaleidoszkóp újságban jelent meg nyomtatott formában.