Fehér, dermedt ujjak a hidegben - A Raynaud-szindróma felismerése
A Raynaud-jelenség igen gyakori tünet, melyet az ujjak hideg hatására kialakuló elszíneződése jellemez. A teljes tünetcsoport az ujjak három egymást követő színváltozásából áll: 1.) a fehér fázis hideg, dermedt ujjakkal, 2.) a fájdalmas kék fázis, mely öt perc keringésmegállást követően jelentkezik, 3.) végül a nagyon fájdalmas vörös fázis mely az ujjak kipirulásával és erős érzészavarral társul.
Raynaud-jelenség hátterében az áll, hogy az ujjakban a hideg környezet (illetve nem ritkán a stressz) hatására érszűkület jön létre. Az esetekben egy részében a színváltozás csak két fázisú (fehér és piros), ugyanis a kék elszíneződés inkább a súlyosabb formákban jelentkezik. A roham általában 10-30 percig tart.
Auguste Gabriel Maurice Raynaud-hoz (1834–1881), egy francia orvoshoz kötődik e jelenség leírása, mely a téli hónapokra való tekintettel jelenleg különösen aktuális. Közel háromszázezer honfitársunk kénytelen megvívni harcát nap mint nap a hideggel szemben, mely jellegzetes elszíneződésekhez vezet az érintettek ujjain.
Ez csak egy jelenség, vagy akár betegség is lehet?
Különbséget kell tenni a jelenség elsődleges illetve másodlagos formája között. Az elsődleges Raynaud-szindróma hátterében nem áll kimutatható betegség, és a tünetek megjelenése általában tizenéves korra esik, és a háttérben genetikai hajlam, hormonális változások, illetve különböző környezeti hatások állhatnak. Az ujjak színváltozása jellemzően mindkét kézen szimmetrikusan fejlődik ki.
Ezzel szemben másodlagos Raynaud-szindrómáról akkor beszélünk, mikor a jelenség különböző alapbetegségekhez, leginkább autoimmun kórállapotokhoz (szisztémás sclerosis, szisztémás lupus erythematosus) köthető. Az esetek egy részében mintegy előhírnökként jelezheti a háttérben megbúvó, kifejlődés alatt álló betegség veszélyét. Az ujjak bőrelváltozásainak kifejlődése szekunder esetben az alapbetegségektől függően bármely életkorban előfordulhat, habár gyakoribb az idősebb kori kezdet, továbbá a kezek nem szimmetrikusan érintettek, az elszíneződés csupán néhány ujjon lép fel.
Fontos, hogy az elsődleges Raynaud-szindrómát csak akkor mondhatjuk ki egyértelműen, ha két-három éves fennállás után sem diagnosztizálható alapbetegség a jelenség hátterében. Rendszeres kontroll, illetve laborvizsgálatok (süllyedés, CRP, antitestek kimutatása, stb.) elvégzése szükséges a betegek első jelentkezése, illetve követése során.
A körömredő kapillárisainak mikroszkópos vizsgálata is fontos szerepet játszik a Raynaud-szindróma diagnosztikájában. Primer Raynaud-szindrómában a kapillárisok száma és mérete nem különbözik az egészségesek által mutatott képtől. Szekunder formában viszont már bekövetkezik az érfalak károsodása, a kapillárisok eltűnnek, elfajulnak, illetve számos helyen bevérzések keletkeznek.
Mit tegyünk?
A Raynaud-szindróma tüneteinek enyhítésében az elsődleges szempont az életmód megváltoztatása. Az érintetteknek meg kell tanulniuk felismerni és elkerülni a kiváltó tényezőket, mint például a hirtelen hőmérsékletingadozást (hidegtől való védelem biztosítása pl. kesztyű, réteges ruházat stb.), az ujjak sérülését, és a néhány provokáló szer (pl. koffein, fogamzásgátló tabletták) alkalmazását. Fontos továbbá az egyik leggyakoribb súlyosbító tényező, a dohányzás elhagyása is, mivel a nikotin erősen érszűkítő hatású. A másodlagos forma kezelésének legfontosabb eleme a jelenség hátterében meghúzódó alapbetegség kezelése. A súlyosabb rohamok esetében nem ritkán szükségessé válhat gyógyszeres terápia is, mely értágító, keringésjavító szereket jelent.
Figyeljünk hát jobban oda fázó kezeinkre, és forduljunk szakorvoshoz, ha ujjainkon a fent leírt színváltozások hideg, vagy stressz hatására rendszeresen megjelennek!
