Gyógynövények - A csalán
Mottó:
„Az orvoslás rövid története:
Kr. e. 2000-ben: Itt van, edd meg ezt a gyökeret!
Kr. u. 1000-ben: A gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr. u. 1850-ben: Az ima babona, idd meg ezt a löttyöt!
Kr. u. 1940-ben: Az a lötty kígyóolaj, nyeld le ezt a pirulát!
Kr. u. 1985-ben: A pirula hatástalan, használj antibiotikumot!
Kr. u. 2005-ben: Az antibiotikum mesterséges, itt van, edd meg ezt a gyökeret!”
.jpg)
A gyógynövények használata egyidős az emberiséggel. A több mint 3500 évvel ezelőtt írodott egyiptomi Ebers-féle papirusztekercs több száz gyógynövény jótékony hatását ismerteti különböző betegségekben. Az évszázadok során egyre több tapasztalat gyűlt össze a növények egészségügyi felhasználását illetően, s az ókorban többek között Hippokratész (Kr. e. 460-337), Arisztotelész (Kr. e. 384-322) és Galenus (Kr. u. 129-199) is rendszerezte orvosi könyveiben korának ez irányú ismereteit. A középkori Európában a klasszikus görög és római ismeretek a szerzetesrendek révén terjedtek el. A barátok életének szerves részét képezte a betegek ápolása, emiatt a kolostorok kertjeiben gyógynövényeket is termesztettek. Magyarországon az első nyomtatásban megjelent összefoglaló írás Debrecen református püspökéhez, Melius Juhász Péterhez kötődik. 1578-ban, Kolozsváron jelent meg könyve, melynek címe: Herbarium – Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Magyar nyelvre, és ez rendre hozta az Doktorok Könyveiből az Horhi Melius Peter. A későbbiekben számos gyógynövénykönyv íródott, közülük kiemelhető Diószegi Sámuel debreceni református lelkész és városunk híres költője, Fazekas Mihály közös könyve, a Magyar Fűvész Könyv – melly a' két magyar hazábann találtatható növényeknek megesmerésére vezet, a' Linné alkotmánya szerént, amit Debrecenben, 1807-ben adtak ki. A XX. században a természetes anyagokkal történő gyógyítást egyre inkább kiszorították a törzskönyvezett, szintetikus gyógyszerek, azonban napjainkban a gyógynövények alkalmazása reneszánszát éli, s kezdjük ismét felfedezni a természet nyújtotta áldásos hatásokat.
Bár sokak szemében kellemetlen gaznak tűnhet, mégis az egyik legértékesebb gyógynövényünk a csalán, melynek minden része, a gyökerétől a virágjáig jótékony hatással van szervezetünkre. Melius Juhász Péter a könyvében részletesen ír a csalán belső és külső hatásairól egyaránt: „BELSŐ HASZNAI: A Czalánt főzd meg borban, és gyakorta igyad, a Colicát, dagadt kemény hasat megindíttya és meglágyíttya. A Czalán a Veséket megtisztíttya, és felindíttya a Barátokat az Apátzákra hogy nyeríczenek: akinek a Virgája meglankad czak főzze ezt borban, ezzel éllyen: a főtt czalánnal kötözze… Ha pedig vizét vészed a sebet véle mosod igen tisztíttya. Ha mézes borban a gyökerét megfőzed, azt iszod, hideg hurutot, fulladást gyógyít… KÜLSŐ HASZNAI: Próbált dolog ez: ha a Czalán levelét sóval öszvetöröd, a dühös Eb harapást meggyógyíttya: Minden szömölczöt, varat, rihes koszt ha kened vele meggyógyíttya… Ha a vizét orrodba boczátod, az orrod vérét megindíttya: A Czalán égetést a Fa olaj meggyógyíttya ha kened véle.” Az idézetből a csalán felhasználásán túl, képet kaphattunk arról is, miképp vélekedett a XVI. századi debreceni református lelkész a római katolikus papok cölibátusáról.
Napjainkban a csalán leveléből készült teát vízhajtó hatása miatt húgyúti bántalmakra, gyulladásra ajánlják, ezenfelül jótékony hatással van még az epebántalmakra, gyomorbetegségekre és hurutos megbetegedésekre. A köszvényes és reumás panaszok enyhülését is elősegítheti, továbbá élénkítő hatású.
A csalántea elkészítése: 1 púpozott teáskanál aprított csalánlevélt 1 bögre forrásban lévő vízzel leöntjük, lefedjük, és 10 percig állni hagyjuk, végül leszűrjük. Cukorral édesítjük. Gyógynövény szaküzletekben filteres formában is hozzájuthatunk.
Dr. Papp Gábor
A cikk nyomtatott formában a Medikus Lapban jelent meg.
